Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A HÁROM KIRÁLY ÚTJA

2008.11.24

A HÁROM KIRÁLY ÚTJA

Szereplők: MÁRIA, JÓZSEF, GÁSPÁR, MENYHÉRT, BOLDIZSÁR, UDVARIBOLOND, UDVARMESTER, KANCELLÁR, CSILLAGÁSZ, ÖRDÖGÖK, ANGYALOK, HERÓDES, SZOLGÁK, ÍRÁSTUDÓK, PÁSZTOROK, SZAMÁR, KANCELLÁR

(A színpad közepén három ember ül. Középen borosüvegek, kezükben pohár.)

KANCELLÁR: Igyunk hát! A kincstár bírja, az időből telik, örüljünk az életnek!

UDVARMESTER: Igyunk a király helyett is. Amíg ő a tudósokkal tanácskozik, mi a boroshordók társaságának örvendünk.

UDVARIBOLOND: Én ugyan elég bolond vagyok, de a király még nálam is bolondabb, hogy nem velünk mulat, hanem az ócska, öreg iratok közt keresgél.

(Koccintanak, isznak. A király bejön. Kancellár köszöntésre emeli poharát.)

KANCELLÁR: Éljen a király!

MIND: Éljen a király!

GÁSPÁR: Tudósaimmal sikerült megfejtetnem a jövendölések értelmét. A csillag, mely néhány napja az ég alján tündököl, a nagy király születését hirdeti.

UDVARIBOLOND: Még nálad is nagyobb király lesz? Vigyázz, uram, le ne billentse fejedről a koronát! (többiek nevetnek)

GÁSPÁR: Még nálam is nagyobb király lesz. Útra kelek, hogy már születésekor hódolhassak neki.

KANCELLÁR: Felséged bölcsen teszi, ha ápolja a jó kapcsolatot a hatalmasabb uralkodókkal, de érdemes-e ilyen bizonytalan jóslatra hallgatva útra kelni?

GÁSPÁR: Magam sem tudom, kit jelez a csillag. Csak annyit érzek, hogy hatalmasabb úr lesz mint a föld minden királya együttvéve. Hódolatom és szerény ajándékom őszinte tiszteletem jele lesz és nem hatalmi politika. Elkísér valaki az úton?

UDVARMESTER: Ha fölséged útra kel, valakinek itthon is kell maradnia, hogy az országban a rendet és a nyugalmat fönntartsa. Mi vállaljuk ezt a feladatot.

KANCELLÁR: Vállaljuk felség, menjen csak nyugodtan az új király elé.

UDVARIBOLOND: Indulj csak Gazsi király, még a trónon ülést is gyakoroljuk helyetted, amíg vissza nem térsz!

GÁSPÁR: Ha nem jön senki, elindulok egymagam. Kancellár, visszatérésemig rád bízom az ország ügyeit.

KANCELLÁR: (A megforduló és kifelé tartó király után kiált:) Köszönöm a bizalmat, felség! Meglátja, minden rendben megy majd!

(A király kimegy.)

UDVARMESTER: Remélem a vándorlás hosszúra nyúlik. Borunk van elég, jut minden napra.

UDVARIBOLOND: Igyunk a királyra, hogy kegyeskedik hónapokig békén hagyni bennünket!

(Koccintanak, isznak, majd a holmikat összeszedve kimennek.)

NARRÁTOR: Mialatt Gáspár király udvarában ezek az események zajlottak, a szomszédos napkeleti ország uralkodója, Menyhért is útra készült.

(Bejön Menyhért, udvari csillagászával, leülnek egymás mellé.)

MENYHÉRT: Most, hogy egy hét eltelt a csillag felbukkanása óta, ma éjszaka megszületett bennem a döntés.

CSILLAGÁSZ: Felséged vigyázzon! A jövő titkainak könyve azt írja, hogy ha útra kel, hosszú ideig kell majd vándorolnia veszélyek között.

MENYHÉRT: De azt is írja a könyv, hogy a csillag útját követve a vándor célhoz ér és a földi élet értelme, titkai megvilágosodnak előtte.

CSILLAGÁSZ: Igen, mindez valóban megírva áll benne és sok jel mutat arra, hogy a nemrég feltűnt csillag lesz az, amiről jóslataink szólnak. Mégis! Érdemes útra kelni, a biztonságot otthagyva a bizonytalant követni? Talán nincs meg itt mindene felségednek? Gazdagság, alattvalóinak hűsége, szeretete.

MENYHÉRT: Nincs meg minden. A királynak sokszor kegyetlennek kell lennie, néha halálos ítéleteket hozni és megpecsételni. Föl kell keresnem az új királyt, akiről azt írja a könyv, hogy egyedül a szeretet vezérli majd minden tettét. Tanulni akarok tőle.

CSILLAGÁSZ: Semmiképp sem sikerül lebeszélnem az útról, felség?

MENYHÉRT: Semmiképp.

CSILLAGÁSZ: Akkor búcsúzzunk el. De ne felejtse el, hogy mindnyájan visszavárjuk, miután megtalálta azt, akit keresett.

MENYHÉRT: Visszatérek, még mielőtt a tél ismét megérkezik a földre.

(Megölelik egymást, majd egyikük jobbra, másikuk balra távozik.)

NARRÁTOR: Az ismeretlen égi jelet a szerecsenek földjén is látták az emberek. Boldizsár király, e nép uralkodója szintén vándortarisznyát vett a vállára, hogy útnak induljon a csillagot követve, megtalálni és megajándékozni az újszülött királyt, akiről a jövendölések szólnak.

(Boldizsár bejön)

BOLDIZSÁR: Az én népemet Isten olyan feketének alkotta, hogy a halványbőrű népek gyermekei mind megijednek ha látnak és elszaladnak előlünk. Ijesztő történeteket mesélnek rólunk, hogy emberevők vagyunk és még sok ehhez hasonlót, pedig még sohasem bántottunk senki idegent. Ma éjszaka azonban, álmomban egy mosolygó kisgyerek jelent meg nekem s így szólt hozzám: "Boldizsár király, kelj útra és keresd meg a helyet, ahol én születni fogok. Szeretném, ha eljönnél. Én is király vagyok, a te királyod is, minden ember királya. Nézz ki az ablakon, a csillag, melyet az égen látsz, lesz útjelződ." Az álom befejeződött, s én fölébredtem. Már hajnalodott. Az ég alján megpillantottam egy csillagot, mely nagyobb s fényesebb volt a többinél. Egyből összekészítettem az útra a holmimat, s elindultam, hogy találkozzam az én királyommal.

(Kimegy. A kórus az "Ó jöjj, ó jöjj el Bölcsesség!" kezdetű éneket énekli. Közben a három király a nézők között elindul előre. Menyhért középen, Gáspár jobbról, Boldizsár balról. Elöl találkoznak.)

GÁSPÁR: Úgy látom, régóta úton vagytok. Merre tartotok?

MENYHÉRT: Én a csillag nyomában járok.

BOLDIZSÁR: Én is azt követem.

GÁSPÁR: És tudjátok-e, hogy mi az úti cél?

MENYHÉRT: Egy város lehet, ahol nagy király születik.

BOLDIZSÁR: De melyik város? Hogy hívják a helyet ahol a csillag végre megáll majd?

GÁSPÁR: Barátaim! Menjünk tovább együtt, hiszen közösen sokkal könnyebb szívvel jár a vándor.

MENYHÉRT: Nagy örömömre szolgál, hogy itt összetalálkoztunk, én is azt hiszem, hogy együtt biztosabban célhoz érünk.

BOLDIZSÁR: Folytassuk utunkat, nehogy szem elől tévesszük az irányjelzőt.

(Közösen indulnának kifelé, ám jobbról ördögök özönlenek elő és közrefogják őket.)

1.ÖRDÖG: Gáspár, Menyhért, Boldizsár csillag nyomán kóricál?

2. ÖRDÖG: Hagyjátok a csillagot, hazudnak a jóslatok!

3.ÖRDÖG: Országotok hazavár, ki továbbmegy nagy szamár!

4.ÖRDÖG: Fejedelmi agyatok bevette a maszlagot, vándorbotot kaptatok, s most az úton baktattok?

5. ÖRDÖG: Jó tanácsot adok nektek: megfordultok, hazamentek. Palotátok hazavár Gáspár, Menyhért, Boldizsár.

GÁSPÁR: Barátaim, mit tegyünk? Úgy látom, gonosz a szándék, mely el akar téríteni célunktól.

MENYHÉRT: Talán azért kellett összetalálkoznunk, hogy közös erővel szembeszállhassunk ezekkel az ördögfajzatokkal, akik külön-külön talán megfordulásra kényszerítettek volna bennünket.

BOLDIZSÁR: Úgy látom, ők azok a népek, akik nemcsak kívül feketék mint az én országom lakói, hanem bensőjük is tele van sötétséggel és gonoszsággal.

GÁSPÁR: Távozzatok!

MENYHÉRT: Továbbmegyünk.

BOLDIZSÁR: Nem hátrálunk meg miattatok.

(Ördögök megijednek, leszaladnak a lépcsőn, ki az oldalajtón. Három angyal kilép a kórusból)

1. ANGYAL: Jól tettétek, hogy nem hittetek szavaiknak. Bízzatok, a csillag nyomán célhoz értek!

2. ANGYAL: A nagy király nemsokára megszületik. Atyja vár benneteket, hogy meglátogassátok az újszülöttet, akitől egykor megtanulhatjátok mindazt, amire vágytok.

3. ANGYAL: Menjetek tovább együtt és tartsatok ki továbbra is szándékotokban. Hamarosan rátaláltok arra, akit kerestek.

(Az angyalok visszamennek.)

GÁSPÁR: Kik lehettek ezek a fehérruhások? Úgy beszéltek, mintha az ég küldöttei lennének.

MENYHÉRT: Nekem is több a bizalmam hozzájuk, mint a fekete csapathoz.

BOLDIZSÁR: Ugyanez a véleményem. Mialatt beszéltek hozzánk, gyöngyvirágillatot éreztem, az előbbieknél pedig orrfacsaró kénkőszagot.

GÁSPÁR: Kövessük tovább a csillagot a kapott tanács szerint. Azt ígérték, hamarosan célhoz érünk.

(Kimennek, a kórus énekelni kezd.)

KÓRUS:

Álnok Lucifer, mért jössz erre, mért jössz erre?

Álnok Lucifer mért jössz erre, távozz el!

Kit éltet a vétek, többé mi sem véd, nékünk Jézust küld az ég.

Siess, Szent Mihály, gyere gyorsan, gyere gyorsan!

Siess, Szent Mihály, gyere gyorsan, szárnyon szállj!

Itt őgyeleg a rontás, megremeg a ház, Vade, retro Satanas!

(Az ének után két szolga behoz a színre egy kényelmes karosszéket.)

1. SZOLGA: Hallottad? Az úr tegnap kivégeztette a fiát.

2. SZOLGA: Tudom, a palotában mindenki erről beszél. Pedig a fiú nem tört volna a trónjára.

1. SZOLGA: Elég ha valaki gyanúba keveri. Heródes annyira félti az uralmát, hogy nem tűr maga mellett vetélytársat.

2. SZOLGA: Retteg attól, hogy egyszer átveszik tőle a hatalmat...

(Bejön Heródes.)

HERÓDES: Miről sugdolóztok ott, ahelyett, hogy dolgoznátok? Talán ellenem szőtök terveket? Hadd halljam!

1. SZOLGA: (meghajol) Uram, királyom, ki tudna rólad egy rossz szót is ejteni, hisz kegyességed és jóságod határtalan.

HERÓDES: Hazug minden szavatok. Eredjetek a dolgotokra!

(A szolgák elmennek.)

HERÓDES: (a nézőknek) Nagyon szomorú vagyok. A fiamról kiderült, hogy ellenem lázad és ki kellett végeztetnem. Ebben az országban mindenki csak lázad. Nem ismerik el, hogy én vagyok az egyetlen, a leghatalmasabb király.

(A szolgák bejönnek.)

1. SZOLGA: Három vándor kér bebocsátást. Azt mondják, új király születik a földön és őt keresik, hogy hódolhassanak előtte.

HERÓDES: (felpattan) Nincs semmiféle új király, itt csak én uralkodom egyedül. Dobjátok ki őket! Nem értitek? Nem születik új király!

(A szolgák rémülten állnak.)

Azaz... várjatok csak?! Mit is mondtak a vándorok? Az új királyt keresik? Küldjétek csak be őket!

(A szolgák kifutnak, rövidesen visszatérnek a három király kíséretében.)

HERÓDES: Szóval ti vagytok azok. Mondjátok, miféle királyt kerestek?

MENYHÉRT: Egy csillag nyomán jöttünk idáig, mely a jóslatok szerint a leghatalmasabb uralkodó születését jelzi.

GÁSPÁR: Mihelyt átléptük városod kapuját, a csillag eltűnt, s most tanácstalanok vagyunk.

BOLDIZSÁR: Hozzád jöttünk, hátha te tudod, hol kell megszületnie.

HERÓDES: Még sohasem hallottam ezekről a jóslatokról, de várjatok, behívom a tudósaimat. (a szolgákhoz) Keressétek meg az írástudókat és mondjátok meg nekik, hogy azonnal jöjjenek a palotába. (szolgák el) Tudjátok, engem is érdekel a dolog, hiszen eddig úgy tudtam, hogy Izraelben én vagyok az egyetlen uralkodó, én, Nagy Heródes. De ha most kiderül, hogy születik valaki, aki nálam is hatalmasabb, bizony nekem is útra kell kelnem, hogy áldozatot mutassak be a tiszteletére. Ahogy papjaim mondanák, véres áldozatot. (mosolyog)

(Az írástudók bejönnek)

HERÓDES: Szólnak-e arról az Írások, hogy a nagy király hol születik?

1. ÍRÁSTUDÓ: Izajás így jövendöl: "Kik most éjben járnak, azoknak egy napon nagy fényesség támad. Mert Fiú születik, csodálatos Gyermek, békés birodalma világra kiterjed, békés uralmának nem lesz soha vége."

HÁROM KIRÁLY: Áldott az ég és föld örök Ura érte!

1. ÍRÁSTUDÓ: "Farkas a báránnyal párduc gödölyével lakozni nem átall, tehén a medvével egy réten legelhet, borjút oroszlánnal terelget a Gyermek aki mint zászló áll a népek elébe."

HÁROM KIRÁLY: Áldott legyen az ég és föld örök Ura érte!

HERÓDES: Párduc, gödölye, tehén, medve, borjú, oroszlán! Kit érdekel ez most?! Arról szóljatok, hogy hol fog megszületni!

2. ÍRÁSTUDÓ: Mikeás erről is ír: "Jön a király, a Pásztor Betlehemből, Júda kisded városából, nyája előtt fénylik, maga lesz a béke."

HÁROM KIRÁLY: Áldott legyen az ég és föld örök Ura érte!

HERÓDES: Mehettek. Csak erre voltam kíváncsi.

(Az írástudók kimennek.)

GÁSPÁR: Felséged tudja, hogy merre van az a Betlehem?

HERÓDES: Persze, hogy tudom. Csak nem gondoljátok, hogy nem ismerem saját országomat? Kis porfészek, innen egynapi járásra. Nem hiszem, hogy egy király születne ott. De menjetek, nézzétek meg! Azt az egyet kérem csak tőletek, ha mégis találtok királyt, visszafelé jövet térjetek be hozzám és mondjátok el, hol találom, mert, mint már mondtam, magam is szeretnék hódolni neki.

BOLDIZSÁR: Megígérjük, hogy teljesítjük kérésedet.

(Meghajolnak és távoznak, Heródes föláll a karosszékből.)

HERÓDES: Gondoskodom arról, hogy a király, aki Betlehemben esetleg született, ne érje meg a harmadik életévét. Izraelben egyedül engem hívhatnak uralkodónak.

(Kimegy. A szolgák kiviszik a széket, bejön Mária, karján a Kisjézussal, József, két pásztor, egy ökör és egy szamár. Mialatt elhelyezkednek az oltár előtt a kórus énekel: "Kicsi gyermek látni jertek pásztortársak...")

1. PÁSZTOR: "Uram, az ember őrzi künn a nyájat s nyomában messze földeket bejár, míg jó kövér legelőt nem talál, hol szép gyapjasra hízik majd az állat; úton van érte folyton, egyre fárad, míg egy szép napon tűnődve megáll: letenné gondját, megpihenne már bárányaként valami jó karámnak. Olyankor aztán idejön, a jászol kövére hajtja homlokát a pásztor, és mint a vén juh olykor a juhász térdedhez: kisded lábadhoz juhász. Csapzott jószág, csupa bogáncs az árva, mégis, Jó Pásztor, vidd be majd a nyájba."

JÓZSEF: Köszönjük nektek, hogy átengedtétek nekünk éjszakai szálláshelyeteket, pedig az egész napos munka után bizonyára ti is fáradtak vagytok. Hálásak vagyunk az ajándékért is, amit a Gyermeknek hoztatok.

SZAMÁR: "Engem, Uram, gyakorta ütlegelnek s rám raknak mindenféle terheket, vizet hordok, zsákokat cipelek: míg a lovak jóízűen legelnek. S megvallom, rút fülemnek, nagy fejemnek több kíméletet nem is kérhetek: ilyennek adtad: ezt az életet hozhattam el csak kisded Gyermekednek. Gyarló ajándék, jól tudom, de tán leheletem meleg párája jó lesz, s gyors lábam is, ha öldököl Heródes. Dicsőségedből ne tekints le rám, de majd, ha szenvedsz, Jézus, arra kérlek, hadd szenvedjek, csúf szolgád, én is érted."

MÁRIA: Neked, és az ökörnek is köszönöm, hogy leheletetekkel melegítitek Fiamat.

(A három király hátulról ismét elindul előre.)

2. PÁSZTOR: "Hát ti erre mit kerestek? Honnan jöttök, merre mentek? Mit figyeltek fenn az égen, mit kutattok fenn az égen? Bölcsek vagytok, vagy királyok, Betlehemben mit csináltok?

HÁROM KIRÁLY EGYÜTT: Csillag támadt, lásd felettünk, annak nyomán útra keltünk. Napkeletről ezt követjük. Az új királyt merre leljük, aki nagyobb bárki másnál?

GÁSPÁR: Gáspár, (meghajol)

MENYHÉRT: Menyhért, (meghajol)

BOLDIZSÁR: Boldizsárnál" (meghajol)

MÁRIA: Jászolban fekszik a király, akit kerestek.

GÁSPÁR: Ő az, akiről a jóslatok szólnak!

MENYHÉRT: Az ő születését jelezte a csillag!

BOLDIZSÁR: Ő volt az, aki álmomban megjelent és elhívott erre az útra!

MÁRIA: Nézzétek, elaludt!

(A királyok csöndben letérdelnek a jászol mellé és lerakják ajándékaikat. Az angyalok ismét megjelennek.)

1. ANGYAL: A hatalmas király, akit látni kívántatok, megszületett.

2. ANGYAL: A gyönge Gyermek, akinek születését csillag jelezte, egyszer majd minden földi uralkodónál hatalmasabb lesz.

3. ANGYAL: Megtanít benneteket mindarra, ami után sóvárogtok és elvezet benneteket országába, mely nem e világon található.

(Az angyalok kimennek.)

NARRÁTOR: A királyok álmukban utasítást kaptak, hogy ne menjenek el Heródeshez, mert ő a Gyermek életére tör. Így más úton tértek vissza hazájukba. Józsefnek is megjelent álmában az Úr angyala, s ezt mondta neki: Kelj fel, fogd a Gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, mert Heródes keresi a Fiút, meg akarja ölni. József így is tett. Amikor Heródes látta, hogy kijátszották, haragra lobbant és Betlehemben meg a környéken minden fiúgyermeket megöletett kétéves korig. Rövid idővel később megbetegedett és meghalt. A Szent Család ekkor visszatért Názáretbe. Jézus pedig gyarapodott bölcsességben, korban, Isten és emberek előtti kedvességben.

KÓRUS: Soha nem volt még...

Az idézetek Rónay György és Reményik Sándor műveiből valók.