Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Janikovszky Éva:Kire ütött ez a gyerek?

2010.04.07

Janikovszky Éva: Kire ütött ez a gyerek?

 

Fiú:             Amíg kicsi voltam...

Apa:            És okos.

Nagymama: És kedves.

Anya:          És szép.

Fiú:             Mindig tudták, hogy kire hasonlítok. Nagymama azt mondta:

Nagymama: Istenem, akárcsak az anyja!

Fiú:             Nagypapa azt mondta:

Nagypapa:   Az ördögbe is, szakasztott az apja!

Fiú:             Emil bácsi azt mondta:

Emil bácsi:   A megszólalásig szegény Jolán!

Fiú:             Apukám azt mondta:

Apa:            Mintha csak magamat látnám!

Fiú:             És anyukám azt mondta:

Anya:          Azért talán rám is hasonlít egy kicsit!

Fiú:                       Amíg kicsi voltam, és több eszem volt, mint egy nagynak, anyukám egy füzetbe írta be, hogy mikor fordultam a hasamról a hátamra, mikor ültem fel először, mikor álltam fel a járókában, mikor ittam először bögréből, és mi volt az első szó, amit kimondtam.

Fiú:             Amíg kicsi voltam és aranyos, mindenki így beszélt hozzám:

Anya:          Anyuka egyetlen boldogsága!

Nagymama: Nagymama szeme fénye!

Aranka néni: Drága csillagom!

Nagymama: Kicsi bogaram! Eszem azt az arany kezecskéjét.

Nagypapa:   Hadd pusziljam meg a talpacskáját!

Apa:            Mit hoztam az én kis madaramnak?

Fiú:                       Amíg kicsi voltam és bűbájos, apukám albumba ragasztotta a fényképeimet, hogy mindenki megnézhesse, milyen voltam háromnapos, kéthetes, négyhónapos és egyéves koromban. Ebben az időben került az első kinőtt tipegő cipőm anyukám ágya fölé a polcra. Ekkor vágott le a nagymamám egy fürtöt abból a gyönyörű aranyhajamból. S ekkor tette apukám a tárcájába, amit neki rajzoltam. Amíg kicsi voltam, mindenki megcsodálta, hogy megint mennyit nőttem, megint mit mondtam, és...

Felnőttek:    Nahát!

Fiú:                       Milyen ügyes vagyok. És apukám lefényképezett az Állatkertben, a játszótéren, Cézárral, akitől nem féltem, és Aranka nénivel, akitől féltem. És az óvodai záróünnepélyen, ahol nekem tapsoltak a legtöbbet. Pedig a fényképeken az sajnos nem is látszott, hogy engem minden érdekel, hogy olyan eleven vagyok, mint a csík, és úgy vág az eszem, mint a beretva. Amíg kicsi voltam...

Apa:            És okos.

Nagymama: És kedves.

Anya:          És szép.

Fiú:             Aki csak látott, mind azt mondta:

Emil bácsi:   Micsoda sikerült gyerek!

Aranka néni: Igazán büszkék lehettek rá!

Fiú:             És bár a család úgy vélte, hogy...

Apa:            Ugyan már, hiszen mindegyik kisgyerek egyformán helyes.

Fiú:             Azért egymás közt mégis belátták, hogy:

Anya:          Igaz, ami igaz, ritka az olyan kisgyerek, amelyik egyformán okos és kedves és szép.

Fiú:             Mert ott van például a szegény Ilonkáék fia.

Anya:          Szervusz, Józsika! (Józsika nem válaszol)

Fiú:                       Vagy ott van a szegény Istvánék lánya. (Ágika felvihog) És aztán a nagymamának eszébe jutott, hogy...

Nagymama: Na és ott van a Déneske.

Fiú:             És abban mindenki egyetértett, hogy a...

Felnőttek:    Déneskéről jobb nem is beszélni!

Fiú:             Apukám meg anyukám ilyenkor szerényen mosolygott, és azt mondta, hogy...

Szülők:        Persze, még mindegyik kin_heti magát.

Fiú:                       Amióta megnőttem, és butaságokat beszélek, és elviselhetetlen vagyok, és rossz rám nézni, aki csak meglát, azt mondja:

Aranka néni: Ez volna a ti fiatok?

Emil bácsi:   Szinte hihetetlen!

Nagypapa:   Nem lehet ráismerni!

Fiú:             Amióta nagy vagyok...

Anya:          És ütődött!

Nagymama: És nyegle!

Aranka néni: És idétlen!

Fiú:             Csak ülnek és sóhajtoznak, hogy kire ütött ez a gyerek.

Fiú:             Nagymama azt mondja:

Nagymama: Én nem tudom, kire, de az anyjára biztos nem!

Fiú:             Nagypapa azt mondja:

Nagypapa:   Én nem tudom, kire, de az apjára biztos nem!

Fiú:             Emil bácsi azt mondja:

Emil bácsi:   Szerencse, hogy szegény Jolán ezt már nem érte meg!

Fiú:             Apa azt mondja:

Apa:            Most láthatja az anyja, hogy nem kellett volna mindent ráhagyni!

Fiú:             Anya pedig azt mondja:

Anya:          Te vagy az apja, hát mért nem pofozod meg?

Fiú:                       És bár a család jól tudja, hogy minden kamasz elviselhetetlen, egymás közt mégis belátják, hogy...

Felnőttek:    Ami sok, az sok!

Fiú:             Az ő türelmüknek is van határa, és...

Felnőttek:    Ez így nem mehet tovább!

Fiú:                       Csak még azt nem tudják pontosan, hogy akkor hogyan is menjen tovább. Nagymamám szerint:

Nagymama: Valakinek, ugye, nevelni kellene ezt a gyereket, mert csak nő, mint a dudva.

Fiú:             Nagypapám szerint:

Nagypapa:   Szigorúbban kellene fogni ezt a gyereket, mert első a kötelesség.

Fiú:             Aranka néni szerint:

Aranka néni: Meg kellene válogatni, hogy kikkel barátkozik ez a gyerek, mert aki korpa közé keveredik, azt megeszik a disznók.

Fiú:             Anya szerint:

Anya:          Többet kellene aludnia ennek a gyereknek, mert sosem alussza ki magát.

Fiú:             Apa szerint:

Apa:            Többet kellene tanulnia ennek a gyereknek, mert így nem viszi semmire.

Fiú:             Emil bácsi szerint:

Emil bácsi:   Ez szomorú, mert ugye, a mi családunkban mindenki normális volt, és attól félek, hogy ez, sajnos, a Rezső vére.

Fiú:             Megkérdeztem, hogy ki a Rezső, de abban mindenki egyetértett, hogy...

Felnőttek:    A Rezső az nem tartozik rád!

Fiú:             Abban az időben sokat álmodtam a Rezsővel.

Fiú:                       De aztán a nagymama mondta, hogy ne higgyek az Emil bácsinak, a Rezső jó gyerek volt, csak megszédült. És megmutatta a fényképét is. Azóta nem álmodok vele. Amióta nagy vagyok és üt_dött és nyegle és idétlen, azóta nem lehet hozzám szólni. De azért szólnak. Pedig tudják, hogy ha hozzám szólnak, az...

Felnőttek:    Olyan, mintha a falnak beszélnék!

Fiú:                       Nem tudom, a fal miért nem válaszol. Én azért nem, mert abból csak baj van. Én ugyanis tisztességesen válaszolni se tudok. Ha azt kérdezik tőlem, hogy...

Apa:            Mondd, édes fiam, mire használod te a fejedet?

Fiú:                       Én csak úgy magamtól azt válaszolnám, hogy azzal szoktam fejelni, azon növesztem a hajamat, és azon van a fülem is, amit mozgatni tudok. Ez persze nem tetszene nekik, mert már sokszor megmondták, hogy...

Felnőttek:    A fejed azért van, hogy gondolkozz vele!

Fiú:             Ezért inkább csak a vállamat vonogatom. Amire azt kérdezik, hogy...

Anya:          Csak tudnám, hogy kitől tanulod ezt a tempót!

Fiú:                       Mintha magamtól nem jöhetnék rá valamire. A végén úgyis azt mondják, hogy...

Felnőttek:    Én nem tudom, hogy milyen gyerek vagy te!

Fiú:                       Pedig _k mindnyájan tudják, hogy milyen gyerek vagyok, csak én nem. Nagymamám szerint:

Nagymama: Az a baj, hogy ideges ez a gyerek!

Fiú:             Nagypapám szerint:

Nagypapa:   Az a baj, hogy nem sportol ez a gyerek!

Fiú:             Aranka néni szerint:

Aranka néni: Az a baj, hogy zárkózott ez a gyerek!

Fiú:             Emil bácsi szerint:

Emil bácsi:   Az a baj, hogy nem érdekli ezt a gyereket semmi!

Fiú:             Anya szerint:

Anya:          Az a baj, hogy túlterhelt ez a gyerek!

Fiú:             Apa szerint:

Apa:            Az a baj, hogy nem gondolkozik ez a gyerek!

Fiú:             De abban mindnyájan egyetértenek, hogy...

Felnőttek:    Nincs benned semmi jóérzés!

Fiú:                       Én nem tudom pontosan, hogy mi az a jóérzés, de nekem mindig kapar a torkom, ha a válogatott meccsek előtt eljátsszák a Himnuszt, vagy győzünk a versenyen, és felhúzzák a zászlót. Még most is a polcomon tartom az öreg macimat, és mindig visszadobom a halat, amit kifogok a vízből. És az sem igaz, hogy nekem eszembe se jut, hogy segítsek valamit, mert a múltkor is buli volt Borinkáéknál. Óriási felfordulást csináltunk. És amikor már mindenki elment...

Gyerekek:    Szeva!

Fiú:                       Csak én maradtam, persze a Borinka miatt, akkor elmosogattam, és a végén még a konyhát is felmostam.

B. nagyi:      Köszönöm!

Fiú:             Mondta is a Borinka nagymamája, hogy...

B. nagyi:      A Borinka lány létére példát vehetne rólad.

Fiú:                       Amiért persze a Borinka bosszút állt, és megvárta a nagymamámat a közért előtt, és elvette tőle a két szatyrot, és hazáig cipelte. Azóta én...

Nagymama: Példát vehetnél még a Borinkáról...

Fiú:             Is!

Nagymama: Aki ugyan nem egy szépség, de legalább van benne jóérzés!

Fiú:             Persze még így sem értik, hogy mit eszek én éppen a Borinkán...

Anya:          Mikor itt van az Istvánék lánya, aki itt lakik a szomszédban. (Ágika felvihog.)

Apa:            Vagy itt van a Déneske húga, aki mégiscsak komoly lány.

Lány:                    Csókolom! Sziasztok! Segíthetek valamiben? Do you speak English? Csókolom! Sziasztok!

Nagypapa:   És mért nem barátkozol a Déneskével, mikor a Déneskétől csak jót tanulhatsz?

Déneske:     Hoztam gyilkolós programot!

Fiú:             Kösz. (Megragadják két oldalról)

Borinka:      Viszem.

Apa:                     Mert az se normális, hogy folyton csak itthon penészedsz a rossz levegőben, és görbe háttal ülsz a számítógép előtt.

Anya:          Bezzeg a te korodban nem heverésztem világos nappal a rekamién.

Apa:            És nem ültem görbe háttal a számítógép előtt.

Anya:          Hanem ebéd után azonnal nekifogtunk a leckének.

Apa:            Aztán ahogy befejeztük...

Szülők:        Szaladtunk ki a szabadba, és szívtuk a jó levegőt.

Fiú:                       Énszerintem azért, mert se apukámnak, se anyukámnak nem volt számítógépe. Ha játszom, Emil bácsi csak sóhajt, hogy:

Emil bácsi:   Pedig kiskorodban mennyire szeretted a zenét!

Fiú:             Anyukámnak meg az jut eszébe, hogy...

Anya:          Azért az sincs rendjén, hogy neked nincsenek barátaid.

Fiú:                       Mert nem hiszik el, hogy vannak, csak azok is otthon ülnek görbe háttal a rossz levegőben, és naphosszat nyúzzák a számítógépet.

Gyerekek:    Esetleg heverészünk világos nappal a rekamién.

Fiú:             Apa azt mondja, hogy:

Apa:            Örülök, ha vannak barátaid, de szeretném látni, hogy kik azok.

Fiú:             Aztán amikor eljönnek, és látják őket, akkor meg nem szeretik nézni.

Anya:          Mert micsoda társaság ez, hogy egyik sem törli meg a lábát?

Nagymama: De mindegyik zsebre dugja a kezét.

Nagypapa:   Hogy egyik se tud tisztességesen köszönni.

Emil bácsi:   És egyiknek sincs egy normális szava.

Apa:            Mert vagy nyerítenek, mint a lovak.

Aranka néni: Vagy hallgatnak, mint a kukák.

Fiú:                       Az a baj, hogy anyukámnak és apukámnak az én koromban nem volt se számítógépe...

Borinka:      Se CD-je.

Józsika:       Se mobilja.

Anya:          De megvolt a magunk jó társasága.

Apa:            Akikkel kirándulni jártunk.

Anya:          Társasjátékot játszottunk.

Apa:            És értelmes emberek módjára beszélgettünk.

Fiú:             Apa és anya barátaiból egytől egyig nagy ember lett...

Déneske: (Betántorog)

Fiú:                       Kivéve azt, aki sajnos elkallódott. Amikor mindenki látta már itthon a barátaimat, akkor fogtam a számítógépet, hogy elmenjek a Blazsekhoz.

Anya:          Végre kimozdulsz, és nem ülsz itthon görbe háttal a rossz levegőben.

Apa:            És nem is heverészel világos nappal a rekamién.

Fiú:             De tudni akarta a barátom...

Apa:            Nevét!

Anya:          Címét!

Nagymama: Utolsó bizonyítványát!

Nagypapa:   És a papája foglalkozását!

Apa:                     Mert engem ugyan nem érdekel, hogy ki kinek a fia, mert az nem számít, de azt előre megmondom, hogy nem viszed azt a számítógépet sehova.

Felnőttek:    Mert nem azért vettük neked drága pénzen, hogy más elrontsa!

Fiú:                       Ez azért van, mert egyszer a Blazsek elvitte a számítógépet, és véletlenül éppen akkor romlott el. Apukám akkor is azt mondta, hogy:

Apa:            Tudtam, tudtam, előre megmondhattam volna!

Fiú.             Mert a felnőttek minden előre tudnak! Azt is, hogy leesem onnan.

Borinka:      Azt is, hogy összetöröm.

Déneske:     Azt is, hogy felgyújtom.

Ágika:         Azt is, hogy kiöntöm.

Lány:           Azt is, hogy megfázom.

Józsika:       Azt is, hogy tönkreteszem.

Fiú:             És azt is, hogy...

Felnőttek:    Nem lesz ennek jó vége! Na, ugye!

Fiú:             Csak azt nem értem, hogy akkor mért mérgesek, amikor a végén igazuk lesz.

Fiú:                       Amióta nagy vagyok, és az ötéves húgomnak is több esze van, mint nekem, arra is kíváncsiak, hogy:

Apa:            Mondd, édes fiam, tulajdonképpen hogy képzeled te el az életet?

Fiú:             Az életet olyankor kéne elképzelnem, amikor nyúzom a számítógépet.

Déneske:     Amikor sárosan hagyom a cipőmet az előszobában.

Józsika:       Amikor kölcsönadom apukám fényképezőgépét a Blazseknak.

Borinka:      Amikor későn jövök haza.

Lány:           Amikor nem tudnak reggel fölkelteni.

Ágika:         Amikor sokáig vagyok a fürdőszobában.

Borinka:      Amikor egész nap nézem a tévét.

Fiú:             És amikor már hétfőn elköltöm a heti zsebpénzemet.

Gyerekek:    Nyalókára!

Fiú:                       Persze ilyenkor nem tudom az életet elképzelni, mert mással vagyok elfoglalva.

Józsika:       Az életet akkor próbálom elképzelni, amikor leülök tanulni, mert olyankor van rá időm.

Borinka:      Vagy amikor kijövök a moziból, mert akkor van hozzá kedvem.

Fiú:                       Vagy ha Borinka felfütyül értem, mert olyankor eszembe jut. Én szerintem az élet az egész tűrhető.

Déneske:     És nem kell vele az embert folyton ijesztgetni.

Ágika:         Én egész jól érzem magam az életben.

Lány:           Ha nem is látszik rajtam.

Fiú:                       Azért gondolom, hogy nem látszik, mert különben nem mondanák mindig, hogy más boldog volna, ha ilyen szép otthonban élhetne, ha ilyen drága télikabátban járhatna, ha nyelveket tanulhatna.

Lány:           Jess.

Emil bácsi:   Ha minden reggel kakaót ihatna,

Aranka néni: ha ennyi könyve, játéka, ruhája lenne,

Anya:          és ennyit foglalkoznának vele a szülei.

Fiú:             Csak az a baj, hogy én már jódolgomban...

Gyerekek:    Azt se tudom, hogy mit csináljak.

Fiú:                       Ez azért nem igaz, mert én jódolgomban mindig tudom, hogy mit csináljak. És azt is tudom, hogy felnőtt koromban...

Lány:           Majd megenném még azt a sok finom ételt, amiben most csak turkálok!

Borinka:      Majd hálás leszek Aranka néninek, aki csak a javamat akarta!

Józsika:       Majd megbecsülöm a pénzt, amit nekem kell megkeresnem!

Ágika:         Majd visszasírom még a gyerekkoromat, amikor mindenem megvolt!

Déneske:     És majd megtanulom, hogy milyen az élet, de sajnos a magam kárán!

Fiú:                       Csak az a baj, hogy nekem ezek közül egyik se olyan fontos, hogy siessek miatta felnőni.

Fiú:             Hiába is kérdezi tőlem apa:

Apa:            Milyen ember lesz így belőled?

Gyerekek:    Mert én sem tudom!

Fiú:             Pedig már sokszor gondolkoztam rajta. Lehet, hogy még növök öt centit...

Borinka:      De hármat biztosan.

Ágika:         És egy vagy két számmal nagyobb cipőt hordok.

Józsika:       És remélem, megerősödnek a karizmaim, és szélesebb lesz a vállam.

Déneske:     És szakállam is fog nőni!

Gyerekek:    Dénes!

Fiú:                       De azért egy kicsit hasonlítok majd az apura, és egy kicsit hasonlítok majd az anyura, és ha majd ők öregek lesznek, és ott ülnek a parkban a padon, akkor újra mutogatni fogják mindenkinek a fényképemet.

Apa:            Ez pedig a nagyfiunk. Biztosan látta már a tévében.

Anya:          És olvasta az újságban, mert világhírű.

Felnőttek:    Igen, ő az!

Nagypapa:   Aki elérte és bejárta és felfedezte!

Emil bácsi:   Megnyerte és túlszárnyalta és megdöntötte!

Aranka néni: Megtalálta és elfogta és megmentette!

Apa:            Legyőzte és felszabadította és kikiáltotta!

Anya:          Átélte és megírta és megzenésítette!

Fiú:                       És akkor majd mindenki köréjük gyűlik, és csak csodálkoznak és ámuldoznak, hogy:

Aranka néni: Nahát, ez volna a maguk fia?!

Emil bácsi:   Szinte hihetetlen!

Együtt:        Büszkék lehetnek rá!

Fiú:             És akkor végre apukám se fogja azt mondani, hogy:

Apa:            Tudtam, tudtam! Előre megmondhattam volna!