Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Versek szavalóversenyre - alsósoknak

2010.03.26

Kamarás Klára: Csacska Macska a kertben

 

Csacska macska korán kelve,

Kiment a virágoskertbe.

Virágok között mit látott?

Csodálkozva felkiáltott:

 

– Kandúr Bandi, gyere gyorsan!

Nézd mi mozog a bokorban!

Egér ez, vagy egy madárka?

Vigyük haza vacsorára!

 

Kandúr Bandi odasurran,

s nézi mi van a bokorban.

Tanácstalan ő is persze,

hozzányúlni sincs nagy kedve.

 

– Ilyet én még sose láttam,

Pedig sokfelé vadásztam...

Zöld a feje, zöld a háta,

Brekeg, s be nem áll a szája!

 

Kamarás Klára

Csacska Macska bálba készül

 

Nagy az öröm macskáéknál

mert az a hír járja

a háztetőn csuda muri,

macskabál lesz máma.

 

Odakinn már hangoskodik

a kandúr dalárda,

Csacska macska szíve dobog

ennek hallatára.

 

Reméli, ha kiöltözik

ő lesz a bál szépe,

hónapokig emlegeti

majd a macskák népe.

 

Készülődik a kis hiú,

próbálja a táncot.

Előkapar egy dobozból

szalagot, nyakláncot.

 

Nézegeti a tükörben

melyik állna jobban,

minden egér rajta vihog

benn az egérlyukban.

 

Indulna már Csacska macska,

de jaj, akkor látja,

zárva minden ablak, ajtó:

nem mehet ma bálba.

 
Kamarás Klára

Csacska Macska és Kandúr Bandi

 

Cickafalván, Macska téren 
van a Miau Étterem.
Csacska macska odasétált,
körülnézni mit vegyen.
 
Kandúr Bandi a főpincér
átadta az étlapot
közben halk dorombolással
ily szavakat hallatott:
 
– Párizsból jött a szakácsom,
a kuktám egy burmai
a menüt sziámi írta,
én vagyok csak itthoni.
 
Kínálhatok mindenfélét
egérfarkat rántva is
vadasan a hátát, combját, 
kocsonyázott füle friss.
 
Csacska macska csak fanyalgott:
– Ezt mind nem kívánom én.
Különb egér hízik dión
a padlásunk rejtekén.
 
Kandúr Bandi e pár szóért 
megorrontott rendesen,
meghajolt és bajsza alatt
ennyit morgott: – Csak legyen! 
 
Ha nem kell a sok jó falat,
nem ajánlok egyebet,
az egeret fogd meg magad,
otthon meg is eheted!
 

Mentovics Éva: Csigaszépségverseny

 

Akácliget fái alatt

szépségversenyt tartanak,

ott vonul fel minden csiga

az út menti part alatt.

 

Illeg-billeg minden szépség,

ott feszül egy szám rajta.

Ahány csiga, annyi fazon,

azt se tudni hány fajta.

 

Egyszintes meg emeletes,

kunkorodik, tekereg,

szerpentinek tarkítják a

gyöngyházfényű hegyeket.

 

Van, ki kerek, van, ki csúcsos,

van ki csíkos házat hord,

Joli csiga várán pedig

ott virít egy málnafolt.

 

Elszunnyadt a bokor alatt,

s rápottyant egy vadmálna,

az ébredő hajnal pírja

teljes díszben találta.

 

Málnaszínű, ékes torony,

illatozó, szép foltok…

ilyen pompás, díszes várat

éticsiga rég hordott.

 

Ámul-bámul minden rokon –

ilyen kastélyt ki látott?

Gólya úr se, pedig ő már

bejárta a világot.

 

Körüljárták, nézegették,

csodálták a kis házat:

- Ki e mintát megálmodta,

színötösre vizsgázhat.

 

Egyedi és természetes,

nem cicomás, mesterkélt.

Ha már mindet megszemléltük,

szavazhatunk egyenként.

 

Amíg Zümi önfeledten

ízes nektárt kóstolgat,

ugribugri Szöcske Samu

számlálja a voksokat.

 

- Íme itt a végeredmény,

nyomban ki is hirdetem.

Minden néző elámult a

pompás málnaszíneken.

 

Remek volt a színválasztás,

hát még ez a mintázat…

jó ízléssel pingáltad ki

ezt a csinos kis házat.

 

Szendén pislog Joli csiga:

- Nem szándékos – véltetlen –

ilyen volt már, mikor reggel

rigófüttyre ébredtem.

 

- Ugyan kedves, ne szerénykedj,

ahhoz is kell tehetség,

hol rejtőzzünk, merre töltsük

veszély nélkül az estét.

 

Irul-pirul a kis csiga:

- Most már tudom, jól jártam,

hogy éjjel a málna-lugas

rejtekében tanyáztam.

 

- Díszes lett a csúcsos házam,

minő pompás szerencse.

Úgy tervezem, jövőre majd

áfonyával kenem le.

 

Szalai Borbála: Csiga Zsiga

 

Csiga család kicsiny fia,

a kíváncsi Csiga Zsiga

gondolt egyet, nagy merészet:

"Megyek én és széjjelnézek,

ki lakik e bokor alatt,

kié az a fura kalap?!"

 

El is indult Csiga Zsiga,

lassan ment, mint minden csiga.

Míg odaért- azalatt

jókorát nőtt a kalap.

 

"Az én nevem Gomba Gábor,

gomba vagyok a javából!

Nagyot nőttem reggel óta,

így növünk mi- gomba módra!"

 

Nézte Zsiga a kalapot,

bánatosan sóhajtozott:

"Hej, ha gomba lettem volna,

de nagy lennék már azóta!"

 

Míg így töpreng- azalatt

nyugovóra tért a nap.

"Hallod-e, te csigagyerek,

itt az este, mi lesz veled?

Éjszakára szállást ki ad?

Meglásd, félni fogsz itt magad!"

 

"Dehogy félek, kedves Gomba!

Bebújok a házikómba!

Nem lehet itt semmi hiba,

azért vagyok Csiga Zsiga!

Mire felkel majd a nap,

jól kialszom magamat!"

 

Mentovics Éva: Csiga-lagzi
 
Tekervényes tölgy tövében 
lesz a csiga-lagzi –
ilyen pompás vigalomból 
nem jó kimaradni.
 
Felbolydult az erdő népe, 
s izgatottan várja, 
hogy viszik az ifjú asszonyt 
pörgő-forgó táncba. 
 
Készülődik Csiga Csilla,
közeleg a nagy nap.
Csütörtökön lesz az ünnep –
már csak egyet alhat.
 
Fényesíti csúcsos házát, 
bizsereg a csápja,
erdő széli rekettyésben 
ezer barát várja.
 
Szúnyogok a bokrok mélyén
rózsafüzért szőnek,
kankalinból készül a szép
virágszirom-szőnyeg…
 
Szendén pislog a menyasszony, 
ez volt szíve vágya…
miden rokont elbűvöl a 
gyöngyös csipkefátyla.
 
Vőlegénye teljes díszben
érkezik a dombról,
csillogó a tekintete –
kedvesére gondol.
 
Dongó Döme lesz a vőfény, 
ő mondja a tósztot.
Meg is említ minden komát, 
húgot, ángyot, sógort.
 
Csiga Csabi lesz a csapos, 
imádja a jó nép,
kínál bodzát, eperlevet,
földiszedres bólét.
 
Ínyenségből nem lesz hiány,
jó szakács Melinda.
Kakukkfüves mártás lesz, meg 
rántott szederinda.
 
Térül-fordul a sok hangya, 
cipeli a tortát,
Szöcske úr a fenyves felől 
léggömböket hord át.
 
Tücsök Tódor hegedül majd, 
hangya lesz a brácsás,
cimbalmot a cincér üti –
zeng a csiga csárdás.
 
Somba göngyölt szeder után
sír egy sáskagyerkőc:
 - Kiszárad a nyelőcsövem, 
hol késik a meggyszörp?
 
- Szánom-bánom, drága öcsém –
dohog Dönci dongó
- úgy szomjaztam egész nyáron…
kiürült a hordó.
 
- Sose búsulj, Dönci koma –
kacag Csiga Vince
- jó szüret volt, tele a spájz,
meg a hűvös pince!
 
Csurig lett az összes kancsó, 
alig győzték inni –
vígan tudták Csiga Csillát 
sorra táncba vinni.