Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Őszi mondókák - őszi versek

2009.08.30

Őszi mondókák

 

Édes ősz jött,

Hull a körte,

Hamvas szilva

Hull a földre. 

 

Itt a körte.

Hamm, bekapd,

Ott egy alma,

kasba rakd!

Bokor alatt dió bújik,

Ott ne hagyd!

 

Ember, ember november,

Hideg, morcos medve,

sűrű ködöt pipálva,

Kiült a hegyekbe.

 

Ess eső ess!

Anyóka répáját,

Apóka búzáját,

Lányok lenvirágját,

Eső fürösztgesd!

 

Lipem-lopom a szőlőt,

Elaludt az öreg csősz.

Furkós bot a kezében

Vaskalap a fejében.

 

Sim-sum fúj a szél

Ez a kis fa jaj de fél.

Minden ága megremeg,

A levele lepereg.

Ej-haj semmi baj

Újra zöldül majd a gally.

 

Kiszáradt a diófa,

Nem játszhatunk alatta, 

Majd megújul tavaszra, 

Majd játszhatunk alatta. 

 

Esik az eső, ujujuj,

Hozzá még a szél is fúj.

Ám ha fúj is hiába,

El kell menni iskolába.

 

Csepp, csepp, csepereg,

Őszi levél kesereg.

Ne keseregj kis levél

Levélrügyed újból él,

Majd ha itt a kikelet,

Új levélke születhet.

 

Szemerkél az őszi eső,

Szomorodik a diófa,

nem búsulna,

ha a nyári viselete

most megvolna.

 

Itt a köcsög! Mi van benne?

Aranyalma, aranykörte.

Add tovább, add tovább,

Te meg fizesd az árát!

 

Hol tanyázol kisnyúl?

A nyárfa tövében.

Nem fázik a füled’

Ebben az esőben?

Bizony a nyúl fázik,

ha a füle ázik.

 

Fúj a szél, zúg a szél,

Száraz levél táncra kél.

Fúj a szél, zúg a szél,

Szél apó útra kél.

Fúj a szél, zúg a szél,

Múlik az ősz, jön a tél.

 

Dombon törik a diót, a diót,

rajta, vissza mogyorót, mogyorót.

Tessék kérem megbecsülni,

és a földre lecsücsülni! Csüccs!

 

Ereszkedik le a felhő,

hulla fára őszi eső.

Hull a fának a levele,

mégis szól a fülemüle.

 

Sárgul már, a falevél.

Elfújja, az őszi szél.

Szomorú lesz, a határ,

elment a gólyamadár.

 

Alacsonyan száll a varjú,

már nem károg, berekedt,

irigyli a cserép alatt

melegedő verebet.

 

Esik eső, fúj a szél,

nemsokára itt a Tél.

 

Azért vagyok picike,

mert a nevem cinege.

 

Hull a dér, jön a tél,

daru, gólya útra kél.

 

Vörös a nap lemenőben,

holnap utazunk nagy szélben.

 

Szaladjunk, szaladjunk,

hadd lobogjon a hajunk!

 

Esik eső csepereg,

sárga levél lepereg.

 

Fűzek alatt van egy patak,

Abban vannak fürge halak.

Vízi várban víg nóta szól,

Levél hullik fűzfaágról

 

Intenek a vadludak,

vége lett a nyárnak.

Vénasszonyok nyara helyett,

hideg szelek szállnak.

Egyre süvít, egyre visít,

bolond ez a szél!

Vadlúd csapat pár nap alatt,

már messzire ér.

 

Mondókák

(Tolnai Gyuláné: Programvilág mondókákban)

 

Szeptember van, hull a levél,

sodorja már az őszi szél.

Beérett a kukorica,

a határban sok a munka.

 

Októberi napsütésben,

traktor hangja messze száll,

Szállítják a cukorrépát,

várja már a sok-sok gyár.

 

Késő ősz van november,

mindjárt itt a december.

Piros alma nincs már a fán,

múlik az ősz, tél jön már.

 

Citromsárga birsalma,

mosolyog a világra.

Késő ősz van, hűvös idő,

a birsalma nagyra megnő.

 

Piros alma mosolygó,

kis levélke sárguló.

Lekerültek már a fáról,

csak álmodnak ők a nyárról.

 

Hamvas szilva, kék szilva,

bekerülsz a kosárba.

Őszre finom puha lettél,

lekvárnak már jól megértél.

 

Érett körte sárguló,

a mogyoró kopogó.

Mókuska már gyűjtögeti,

hosszú a tél, el kell tenni.

 

Kopog már a sok dió,

őszi napfény ragyogó.

Dióverés ó, be jó!

örül Palkó és Kató.

 

Sírnak már a káposzták,

zellerek és sárgarépák.

Karalábék, zöldségek,

mert pincébe kerülnek.

 

Kerek fejű napraforgó,

Fölötte száll sok-sok varjú.

Azt kiáltják, bizony kár,

hogy virágod hervad már.

 

Szőlő, szőlő, édes szőlő,

Ősszel érik a sok szőlő.

Szüretelni ó, be jó!

Csurog a must, halihó!

 

Őszi erdő ragyogó,

Levélszőnyeg pompázó.

Festeni sem lehet szebbet,

gyönyörű vagy ó, természet!

 

Ősz van, ősz van hull a levél, 

Fecske, gólya már útra kél. 

Elhervad a sok, szép virág, 

Kopár ágon varjú kiált. 

 

Sárgul már a sok levél,

lehullik a földre,

búsul fű, fa és virág,

köd hullik a rétre.

A konyhakert üres már,

a gyümölcsös oly sivár,

kifosztva áll a határ.

Hideg eső, nagy-nagy sár,

ernyő, esőkabát vár.

Elszáll fecske, gólya már,

elmúlt a nyár, ősz van már.

 

A szőlő

Fogaim közt óh, de remek!

Ropognak s szőlőszemek!

Egyik zöldes, a másik fényes

és mindegyik milyen édes!

Fésűs Éva: Őszi dúdoló

 

Mit siratsz, te kismadár?

Elrepült a drága nyár.

Búzaszem nem terem

köd szitál a földeken.


Tarka lepke merre jársz?

Véget ért a lenge tánc

Itt az ősz, csendes ősz,

lopva lép a fürge őz.

   

Fecske Csaba: Őszi eső

 

Lóg az eső lába

lóg és indul máris

szomorúan nézem

vele tart a nyár is.

 

A rozsdás lombokon

dühödt szél dörömböl

morzsányi sincs már a

szívben az örömből.

 

Kanizsa József: Száll az ökörnyál

 

Fölöttem száll az ökörnyál.

Kivonta kardját az ősz.

   

Téblábol, fut a levél már.

Szőlő-mama gyöngyöt kötöz.

   

Anderkó Péter: Szeptember

   

Hűvös az éj, hideg a szél

halványabb a napsugár

 

Ki tudja már a sok gólya,

a sok fecske merre jár


 

Elhervadtak a virágok

sárgulnak a levelek

   

A szőlősben szüretelnek

a szorgalmas emberek

 

Körtét, almát, szilvát, diót

szedeget a sok gyerek

 

Előbújnak a szekrényből

sálak és pulóverek


Kora reggel már dér fedi

odakinn a földeket

 

Elbúcsúzik a fényes nyár

siratja erdő s berek.


Galambos Bernadett: Ősz

 

Szomorúan intenek

a vadludak a nyárnak.

Avarszőnyeg, levéleső

énekel a fáknak.


Csendes a dal, szomorú,

búcsúszó a mának

eltűnt nyárról, szép tavaszról

álmodnak az ágak.

 

Piros alma csüng a fán.

Leszakítom, de le ám!

leszakítom, megeszem,

Mert az almát szeretem.

 

Móra Ferenc: A cinege cipője

 

Vége van a nyárnak,

hűvös szelek járnak,

nagy bánata van a

cinegemadárnak.

 

Szeretne elmenni,

ő is útra kelni.

De cipőt az árva

sehol se tud venni.

 

Kapkod fűhöz-fához,

szalad a vargához,

fűzfahegyen lakó

Varjú Varga Pálhoz.

 

Azt mondja a varga,

nem ér rá most arra,

mert ő most a csizmát

nagyuraknak varrja.

 

Darunak, gólyának,

a bölömbikának,

kár, kár, kár, nem ilyen

akárki fiának.

 

Daru is, gólya is,

a bölömbika is,

útra kelt azóta

a búbos banka is.

 

Csak a cinegének

szomorú az ének:

nincsen cipőcskéje

máig se szegénynek.


Keresi-kutatja,

repül gallyról gallyra:

"Kis cipőt, kis cipőt!" -

egyre csak azt hajtja.


Páskándi Géza: Mondóka /részlet/

 

Varjúcsőr

csörr, csörr, csörr

varjúcsőr,

hessegeti három őr,

kergeti az öreg csősz-

csörr, csörr, csörr;

csörög az ősz.

 

Birtalan Ferenc: Kata-köszöntő

 

November vége.

Katalin nap.

Írj falevélre

Katalinnak.

Küldd el a széllel,

s ha megkapja,

hópihe térdel

az ablakba.

Isten éltesse

a Katát mind!

Teljen bélesre,

s nyárra megint.

 

Majtényi Erik: Köd

 

Köd, köd, sűrű köd,

napsugárka megszökött.

Eltakarja hegyek lánca?

Belebújt egy csigaházba?

Fergeteges fellegekbe?

A tolvaj Ősz zsebbe tette?

Aki tudja, mondja meg:

hova bújt el, hova lett?

 

Barabás Éva: Bál


Délre szálló madárszárnyak

suhogása még zenél,

táncra perdül őszi szélben

néhány sárga falevél.

 

Szalai Borbála: Mogyorót szedtem

 

Zöld erdőbe mentem,

mogyoróra leltem.

Ettem is, szedtem is,

megtömtem a zsebem is.

Ami pedig ottmaradt-

mókusoknak hagytam azt!

 

Csanádi Imre: Ősz-elő


Szállj, szállj,

ökörnyál,

jön az ősz,

megy a nyár, -

megy a nyár, a nevetős,

komolykodva jön az ősz,

csillámló derekkel,

sárga levelekkel,

szőlővel, mosolygóval,

fűre koccanó dióval.

 

Csoóri Sándor: Lekvárcirkusz bohócai

 

Piros a som,

a csipke,

dér sógor megcsípte:

kerek kosárba szedjük

marékkal

lekvárt főzünk

három fazékkal.


Jövőre, jövőre,

sokat eszünk belőle.

Lekvár-bajuszt pödrünk

s nevetünk,

lekvárcirkusz bohócai

mi leszünk,

mi leszünk.

 

Kányádi Sándor: Szeptemberi töprengés

 

Hogyha nekem szárnyam volna,

délre szállnék, mint a gólya.

Nem kellene óvodába

járnom, aztán iskolába.

 

De azért jó mégse volna

elrepülni, mint a gólya.

Édesanyám bánatában

folyton sírna énutánam.

 

Le is teszek végleg róla,

csak azért se leszek gólya.

Inkább járok, óvodába

azután majd iskolába.

 

S mire mindent én kijártam,

s mégse nőne ki a szárnyam,

tudom már, hogy mit csináljak:

elszegődöm pilótának.


Móricz Zsigmond: Jó a ropogó…

 

Jó a ropogó

piri mogyoró

Mackó uram szereti

bokrában felkeresi.

 

Egy tenyere

tele vele,

a másikkal

úgy csap bele.

 

Meghámozza, lám, lám,

és bekapja, hám! hám!

Ha teleszed egy mancsot,

vígan eszi és csámcsog.

 

Jó a mogyoró

piri mogyoró.

 

Fázik a béka lába

/cseh gyermekvers/

 

Az útszéli tócsa mellett

kis béka ült, és didergett.

Jó lenne neki

meleg lábbeli,

barna- foltos csizma,

posztóból való,

biz, az volna jó!

 

Csanádi Imre: Őszi levél

 

Köd szitál,

hull a dér,

lepörög a

falevél;

földre szökik, szemétnek,

aki éri, ráléphet, -

sziszegd szél

söpri, hajtja,

hullongó hő

betakarja.


Nyármarasztaló

 

Szól a rigó: de jó!

érik a dió

millió,

millió!

Útra kel a fecske,

Jajgat a fürjecske,

pittypalatty,

pittypalatty,

nyár, nyár,

itt maradj.


Barabás Éva: Szilvásgombóc

 

Kabátot akart a szilva.

Tudta, ez neki sincs tiltva.

Töprengett, hol vegyen,

hogy szép és jó legyen?

Hopp! megvan!- gondolta,

s bebújt egy gombócba

Galambos Bernadett: Ősz az erdőn

 

Meseország ez az erdő!

Levélhulló, porkergető.

Játszik a szél,

csupa sárga, piros, bordó

játszótársa.

 

Úgy szereti, megöleli,

öleléssel táncba viszi.

Perdíti és megforgatja,

avartársaira rakja,

aztán újabb dalra

zendít.

 

Hírül viszi, hírül hordja,

ez a nóta, búcsúnóta.

Meseország ez az erdő,

s mire véget ér a nóta,

felkészül a hideg télre,

a kicsi sün, őz és róka.