Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gyermekkori történetek

2009.01.15

Apró legényke volt még Naszreddin, a későbbi hodzsa, amikor megszólítja az utcán egy koldus és alamizsnát kér tőle.

- Sok jóban van otthon részed, - mondja a koldus, - nekem is juttathatnál belőle.

- Szíves örömest, - feleli a gyerek. - Estétől reggelig anyám veri az apámat, reggeltől estig pedig engem náspángol a tanítóm. Akár az egészet átengedjük neked.

*

Ugyancsak gyerekkorában történt vele. Amint sétálgat az utcán az apjával, egy halottas menettel találkoznak. Nem látott volt még effélét a gyerek.

- Mit visznek abban a ládában? - kérdezi a gyerek Naszreddin az apját.

- Embert, - feleli az apa.

- Hová viszik? - kérdi megint a legényke.

- Olyan egy helyre, - magyarázza neki az apja, - ahol se ennivaló nincsen, se innivaló; ahol se kenyér a házban, se víz, se fa, se tűz, se arany, se ezüst.

- Tudom már, tudom, - kiáltja el magát a gyerek, - a mi házunkba hozzák azt az embert.

*

Egy szegény kopogtat be Naszreddinékhez. Kérdezi a gyereket, hogy merre az apja vagy az anyja.

- Mit akarsz tőlük? - kérdi a szegénytől.

- Éhes vagyok, egy darabka kenyeret kérnék tőlük.

- Megmondom, ha adsz egy darab kenyeret, - válaszolja a leendő hodzsa.

*

Négy-öt éves korában történt, hogy Ak-sehirbe vitték a szülői. Várost még nem látott volt, se nagyobbacska mecsetet, minárét (mecsettornyát) meg éppen nem.

Amint sétál az apjával a városban, egyszerre csak azt látja, hogy a mecset mináréjáról énekel a müezzin (imára hívó), de jó erős hangon ám. Azt hiszi a gyerek Naszreddin, hogy bajban van odafent az az ember és azt kiáltja fel hozzá:

- Se ága, se gallya ennek a különös fának. Nem kapaszkodhatok fel rá, hogy a segítségedre lehessek.

*

Azt kérdezi valaki a gyerek Naszreddintől:

- Te vagy-e az idősebbik, vagy pedig a testvéred? - Azt feleli rá a gyerek:

- Tavaly azt mondta az anyám, hogy a testvérem épp egy évvel idősebb nálamnál. Ha igaz ez a számítás, akkor az idén épp egyidős vagyok a testvéremmel.

*

Egy lyukas üstöt vitt a kis Naszreddin a vásárra.

- Hisz lyukas ez az üst, - mondják neki, - minden kifolyik belőle. Egy parát sem ér az egész.

- Dehogy folyik, - feleli Naszreddin. - Anyám gyapjút tartogatott benne, sose folyt ki belőle.

*

Éjfélkor kel fel a gyerek Naszreddin, kisiet a háza elé és kukorékolni kezd el. A szomszédok mind felriadnak az álmukból, kisietnek a ház elé és elámulnak a látottakon.

- Mi lelt, gyerek? - kérdik tőle.

- Sok ma a dolgom, - feleli nekik, - és azt szeretném, hogy korábban kezdődjék a nappal.

*

Egy aranyat talált egyszer a kis Naszreddin. Észreveszi a molla és el szeretné tőle kaparintani.

- Fiacskám! - szólítja meg a molla, - add nekem azt a sárga rézpénzt, egy ezüst akcsát (pénzdarabot) kapsz érte.

- Van nekem ezüst akcsám elég, - feleli a gyerek. - De ha a szamárordítást tudod, akkor odaadom a sárga rézpénzt.

Az imám nekikezd és úgy ordítozgat, akár egy valódi szamár. Mikor elvégezte, nyújtja a tenyerét a pénz után.

- Jó ember, - mondja neki a leendő hodzsa, - ha egy olyan magadféle szamár is ismeri az aranypénzt, hát én ember létemre hogyne ismerném?

*

Egy koldus állít be a hodzsáékhoz és egy darabka kenyeret kér tőlük. Szalad a gyerek az anyjához és kenyeret kér tőle.

- Fiam, - mondja az anyja, - mondjad a koldusnak, hogy nincs itthon az anyád és add ki neki az útját.

- Anyám, - feleli a gyermek, - nem téged akar az a koldus, hanem egy darabka kenyér az ő kívánsága.

*

Egy gurust ad oda az apja a kis Naszreddinnek, hogy menjen a csársiba (piacra) és barnára sütött ürüfejet vásároljon rajta. A fiú elmegy és megveszi az ürüfejet. Amint hozza hazafelé, megvásik rá a foga és lassan lecsipegeti róla a húsát. Csak a csontja marad meg.

- Miféle fejet hoztál? - kérdezi az apja. - Hol vannak a fülei?

- Süket volt szegény feje, füle nélkül jött a világra.

- Hol vannak a szemei?

- Vak volt az Istenadta.

- Hát a bőre?

- Lehámlott róla, a rüh ette meg.

- Hát akkor mért vetted meg?

- Mert íme épek a fogai.

*

Iskolába járó gyerek volt a hodzsa. Amint jön egyszer haza az iskolából, anyja, a fösvény lelkű, egy tojást főzet ki neki és azt adja ebédre.

- Anyám, nem elég ez az egy tojás, - mondja a fiú.

- Fiam, - tanácsolja neki az anyja, - ha Allah nevével kezded meg az evést, akkor az ördög elmenekül, te meg jóllaksz a tojással.

- Anyám, - mondja erre a hodzsa-fi, - akkor inkább két tojást főzess ki, hogy az ördögnek is jusson, meg nekem is.

*

Amikor iskolába ment egyszer a gyerek, egy-két fügét tett a tarsolyába. Észrevette valahogy a tanítója, elcsente tőle és odadugta a turbánja alá. Lecke közben épp a fügéről talált szó esni, ahogy a szent könyvben van leírva. Kérdi aztán a tanítója, hogy mondja el a füge dolgát, ahogy az imént hallotta volt. A fiú, mintha oda se figyelt volna, az olajról kezd beszélni, meg a Sináj-hegyéről.

- Hát a fügével mi van? - kérdi a tanítója.

- A füge? Az ott van a turbánod alatt, - feleli a gyerek.

*

Épp az iskola felé igyekezett a kis Naszreddin. Az nap volt, amikor a padisa is járt-kelt a városban, hogy lásson-halljon egyet-mást. Szembekerült az iskolás gyerekkel.

- Hová igyekszel? - kérdi tőle a padisa.

- Az iskolába.

- Nesze, itt egy arany, cukrot vehetsz magadnak rajta.

- Meg találja látni az apám, - mondja a gyerek, - és kérdőre talál vonni, hogy honnan való ez az arany. Még verést is kaphatok miatta.

- Ha kérdi az apád, mondd meg neki, hogy a padisától kaptad.

- De nem hiszi ám el.

- Mért ne hinné? - kérdi a padisa.

- Azért, - feleli a gyerek, - mert egy darab aranyat csak nem ad egy padisa. Igen, ha arannyal töltenéd tele a táskámat, akkor tán elhinné.

Jót nevetett a padisa az okos gyermek szaván és színig töltötte a táskáját arannyal.

*

Mesterségre adta a kis Naszreddint az apja, egy szabóhoz került inasnak. Munkába fogták szegényt és hol verést kapott többet, hol evést kevesebbet. Délfelé járt egy nap az idő és egy tál mézet hoznak be a májsztramnak, meg egy okka (font) kenyeret hozzá. Épp hozzá akart a mester fogni, amikor beszólnak hozzá és elhívják valamerre.

- Fiú, - mondja az inasának, - méreg van ebben a tálban, hozzá ne találj valahogy nyúlni.

Alig hogy kiteszi a lábát a gazdája, veszi az inas a mézet meg a kenyeret és felfalatozza egykettőre. Még a tálat is kinyalta utána. Épp akkor tért vissza a gazda, amikor se méz nem volt a tálban, se egy harapás kenyér mellette.

- Hol a mézem, meg a kenyerem? - rivall rá a szabó.

- Egy kutya kapta el a kenyeret, - szepegi ijedt arccal a gyerek, - és annyira szívemre vettem vigyázatlanságomat, hogy lenyeltem a sok mérget. A halálomat várom. Allah nyugtasson meg, óh mester.

*

Nagy mihaszna volt a kis gyerek Naszreddin. Ha valamit ráparancsoltak, épp az ellenkezőjét cselekedte meg.

- Ülj le, - szólt rá az apja, hát nem elfutott?

- Takarodj, - kiáltottak rá, hát nem ott maradt?

Meleg nyári nap volt, búzát vittek a malomba. Naszreddin apja egy kis zsákot a hátára kapott, egy nehezebbet meg a szamarára rakott rá, úgy indultak a malom felé. Útközben egy folyóhoz értek. A folyón egy-két deszkából álló híd vezetett át.

- Vigyázz, balfelé hajtsd a szamarat, mert az én zsákom jobbfelé terheli meg a hidat, - mondja az apja a fiának.

Szándékosan mondta az apja a baloldalt, mert tudta, hogy a fia épp ellenkezőleg, jobbfelé fog indítani. Ám megértette a fiú az apja szándékát, hamisat hunyorít a szemével és így szól az apjához:

- Apám uram, sokat vétettem ellened, bevallom a sok bűnömet és szánom bánom őket. Sose fogok többé ellenkezni, parancs lesz a kívánságod.

Azzal balfelé irányítja a szamarat és mindahányan zsupsz be a vízbe, szamarastul, zsákostul, mindenestül. Jót nevetett magában a gyerek, amint kikecmeregtek a vízből.

*

Indulóban volt egy paraszt a város felé. Amint megérkezik, épp egy pár gyerek hancúrozgat a fűben, a kis Naszreddin is ott volt közöttük. Odalép hozzája a gyerek és kérdezi tőle, hogy mi járatban van errefelé?

- A városba igyekeznék - feleli a paraszt.

- De mondssza csak gyerek, mit vehetnék én a városban, hogy jól is lakhassak vele, meg hogy a pénzemen se adjak túl.

Azt tanácsolja neki a kis Naszreddin:

- Menj a vágóhídra és marhabelet vásárolj. Ami benne van, azt megeszed, a beleket aztán kimosod és eladod. Jól is fogsz lakni és a pénzed is megtérül.

- Ránéz a paraszt a gyerekre, megcsóválja a fejét és ekképpen gondolkozik:

- Nem nekem való hely ez a város. Ha már a gyerekek is ilyen okosak benne, milyenek lehetnek a felnőttjei.

- Azzal megfordul és visszatér a falujába.

*

Kútba esett volt a leendő hodzsa. Odarohan az apja a kúthoz, és lelkendezve kiáltoz le hozzája.

- Te csak maradj veszteg, - kiáltja a kútból a gyerek, - és el ne mozdulj a helyedről. Szaladok a kötélért, lehúzlak vele, hogy kimenthess a veszedelemből.

*

Nem volt még olyan idős a gyerek, hogy ne mutatkozhattak volna előtte az asszonyok. Jártak a szomszédból az anyjához és eltereferéltek egymást közt.

- Hány éves is vagy te? - kérdezi az anyjától egy másik asszony.

- Tizenhét múltam, - feleli az anyja, pedig a fia is volt már vagy tizennégy esztendős.

Ránéz a kis Naszreddin az anyjára és azt mondja neki:

- Anyácskám, még vagy három évig várhatnál, akkor aztán közösben öregedhetnénk meg. Ép egyidősek leszünk akkorára.