Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A kígyó, a farkas és a sárkány

2009.01.03

A KÍGYÓ, A FARKAS ÉS A SÁRKÁNY

Hajnalodott. A kígyó, a farkas és a sárkány már útra készen állt, amikor egy fülemüle szállt le melléjük egy faágra.

-Hová indultok? - kérdezte őket.

-Megyünk eloltani éhünket és szomjunkat - mondták azok - emberhússal és embervérrel!

-Hogy lehettek ilyen gonoszok? - csóválta a fejét a fülemüle.

-Ne gondold azt, hogy mindig ilyenek voltunk. - válaszolta a kígyó - Az emberek tettek minket gonosszá, azzal, hogy annak akartak látni. Én békében éltem velük, de egy csapat embergyerek mégis megfogott: kövekkel dobáltak, botokkal vertek, tűzzel égették a testem. És közben azt kiabálták: úgy kell neked, gonosz féreg!

- Én is békében és nyugalomban éltem szüleimmel és testvéreimmel az erdő mélyén. - mondta a farkas - Aztán egy nap vadászok jöttek és ránk támadtak. Egyedül én menekültem meg. A bozót sűrűjéből néztem végig, ahogy lemészárolják sebesült szeretteimet, és látnom kellett, hogy folyik el az életük a vérükkel együtt. És a vadászok miközben megnyúzták őket, ezt mondogatták: Úgy kell a gonosz férgeknek!

- Én még csak nem is léteztem. - mondta a sárkány - De nekik nem volt elég a kígyó és a farkas, nekik valami még hatalmasabb és gonoszabb kellett: így hát megteremtettek engem a saját képzelgéseikből és félelmeikből. És amint megszülettem, vasba öltöztetett lovagjaikat küldték rám, hogy elpusztítsanak.

- Nem, mi nem ilyennek születtünk. - szólalt meg újra a kígyó - Azzá lettünk, amivé akarták, hogy legyünk, s most ezért gyűlölnek bennünket.

Csend támadt. A fülemüle nem kérdezett többet - csak ült, és bámult maga elé. Aztán egyszercsak megrebbentette szárnyait és elröppent. Ők is útnak indultak hát.

A kígyó aznap halálra mart három kisgyereket, a farkas széttépett egy egész nyájat a pásztorokkal együtt, a sárkány pedig hamuvá perzselt egy egész falut, vele az ott élőket. Csak a dolgukat tették: azt, amit az Ember elvárt tőlük.