Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A szövegértő olvasás elméleti háttere

A szövegértő olvasás elméleti háttere

Az olvasás megszerettetésében, az olvasás iránti érdeklődés felkeltésében legerősebb motiváló tényezőként a szöveg megértését kell tekintenünk.

Kérdéskörök:

Mit értünk szövegértésen?

Melyek a szövegértés feltételei?

Miért olvasunk?

Az élményszerző olvasás.

Az információszerző olvasás.

Az első osztályos szövegek feldolgozásának sajátos lépései.

Ki a jó olvasó?

Mi teszi a szöveget könnyen és nehezen olvashatóvá?(szövegszerkesztési kritériumok)

A szövegértés és az agy.

Mi a szövegértés?

Azon írott nyelvi szövegek megértésének és használatának az a képessége, melyek tudatában a gyermekek képesek jelentést adni a különböző típusú szövegeknek. Fontos eleme a mondatok közti szemantikai (jelentés) szint, melynek összefüggő értelmezése adja a szöveg megértését. Ennek értelmezése különböző lehet úgy, mint ahogy megkülönböztetünk módszertani szempontból három féle szövegtípust: narratív (mese, monda, elbeszélés) és új ismeretet közvetítő szövegeket (tudományos ismeretterjesztő szövegek technikai dolgokról, földrajzi leírások, leírások állatokról), illetve gyermekverseket.

A szövegértés szintjei: szó szerinti, értelmező, bíráló és alkotó olvasásértelmezés.

A megértés több mint percepció vagy recepció: a jó olvasó gyakorlottsággal és stratégiákkal közelíti meg a szöveget:

  • monitorizálja a tevékenységét előfeltevések állításával és visszaellenőrzésével,
  • kiemeli a fontos részeit a szövegnek a meghatározó információkért.
  • meghatározza a szöveg általános szerkezetét.
  • következtetéseket von le a jelentésből és az alapgondolatról.
  • a szavak részeiből előre következtet a jelentésre (mondatnál is).
  • újraolvassa a rejtélyes mondatokat.

Melyek a szövegértés feltételei?

A szövegértés feltétele egyrészt a gyors és pontos dekódolás, a jó olvasástechnika, másrészt a gondolkodási folyamat zavartalan működése. A gondolkodási folyamat során a gyermek memóriájában a meglévő ismeretanyag és tudásanyag mozgósításával, következtetések elvégzésével beépül be az új ismeret a már meglévő rendszerbe. Ily módon a szövegértés egyben rendszerépítés is, a meglévő gondolatok egységbe szerveződnek az újjal. E folyamat zavartalan működéséhez nélkülözhetetlen a gyermekek kognitív képességeinek fejlesztése is.

Miért olvasunk?

A személyes célú olvasás és szövegértés közvetlenül kapcsolatba áll az olvasás céljával, hogy miért olvasunk: kedvtelésből vagy tanulási céllal. Ezért két olvasási célt különböztethetünk meg:

a. élményszerző olvasást (szépirodalmi művek), és

b. információszerző olvasást (ismeretterjesztő művek).

Az élményszerző olvasás

Az élményszerző, irodalomolvasási tapasztalatért való olvasás során a gyermek elképzelt helyzetek, szituációk részese lesz, kitalált eseményekkel, szereplőkkel, helyzetekkel találkozik. Ahhoz, hogy megértse és értelmezze a szöveget, saját olvasásélményeire és tapasztalataira is támaszkodnia kell. Lehetősége nyílik új szituációk, érzelmek, karakterek megismerésére és értelmezésére.

Az elbeszélés íródhat az elbeszélő vagy valamelyik főszereplő szempontjából; a szerző a gondolatokat és információkat vagy közvetlen módon tárja az olvasó elé, vagy dialógusokon és eseményeken keresztül. Az elbeszélések és regények gyakran kronologikus formában, tehát időrendben tárják az olvasó elé az eseményeket, gyakran előfordul azonban az időben való előre- és visszautalás, illetve az idősíkok egymásba csúsztatása.

Feldolgozási kérdések:

  • Hol játszódik?
  • Ki szerepel a történetben?
  • Mi a probléma?
  • Hogy oldódik meg?

Az információszerző olvasás

Az információszerző célú olvasás során az olvasó nem egy képzeletbeli világ részeseként olvas, hanem az őt körülvevő valóság részeként. A tájékoztató, informatív szövegek olvasása során a tanulók az őket körülvevő világ működését tanulmányozzák, vizsgálják. Az olvasók a puszta információszerzés műveletén túl ok-okozati cselekvéssorok működését is értelmezik e szövegek olvasása során. A szövegeket leginkább a kronologikus és a nem kronologikus elrendezés alapján különböztethetjük meg. A kronologikus elrendezésű szövegek a gondolatokat és tényeket időrendi sorrendben, sorozatként közlik. Ilyenek például a történelmi események, személyes beszámolók, levelek, életrajzok, amelyek az eseményeket időrendi sorrendben közlik. A nem kronologikus elrendezésű szövegek az eseményeket inkább logikai, és nem időrendi sorrendben mutatják be. Ilyenek például a vitázó, polemikus jellegű írások, amelyek során az olvasó logikai pontokat és ellenpontokat követ végig. Az olvasó a gondolatok fejlődését követi egészen a végkifejletig. A dokumentum típusú szövegek, mint például a listák, ábrák, grafikonok, szintén nem kronologikus elrendezésűek.

Feldolgozási kérdések:

  • Szerző, cím.
  • Erre vagyok kíváncsi? (további keresés).
  • Ezt tudtam meg! (új információ).
  • Ezt tudtam eddig (háttéranyag, eddig megszerzett ismeretek)

Az első osztályos szövegek feldolgozásának sajátos lépései:

  1. mondatonkénti néma olvasással,
  2. mondatonkénti hangos, egyéni olvasással,
  3. a szöveg mondatonkénti értelmezésével,
  4. szintetizáló bemutató tanítói olvasással,
  5. szövegértelmezéssel.

A tanulók gyorsabban sajátítják el a szövegértés képességét, ha a tanítási folyamat tartalmaz tanár és diák együttműködésén alapuló beszélgetést (collaborative talk), tanár-olvasó csoportot, ahol a tanulók tanítják szövegértési folyamataikat, valamint diákok által vezetett think-aloud-ot (hangos gondolkodást).

Ki a jó olvasó?

A jó olvasó kapcsolatot teremt az előzetes háttértudása és az olvasottak között, vagyis az olvasás közben felhasználja addigi ismereteit. Mentális képeket alkot (szinte filmszerűen játszódik képzeletében le az eseménysor). Gondolkodási folyamatában kérdéseket tesz fel, következtet, összefoglal, belátja, hogy mit értett meg és mit nem. A jó olvasó különböző szövegeket képes elolvasni, különböző célok elérése érdekében.

Mi teszi a szöveget könnyen és nehezen olvashatóvá? (szövegszerkesztési kritériumok)

  • Háttértudásunk a tartalomról, szerkezetről és a szerzőről.
  • A szöveg mérete, tulajdonságai, képei.
  • Hogy szeretjük-e az ilyen típusú szövegeket.
  • Hogy érdeklődünk-e a szövegben leírtak iránt.
  • Az olvasást megelőző beszélgetés a szövegről.
  • Megértjük-e az ismeretlen szavakat, meg tudjuk-e találni azok jelentését.

A szövegértés és az agy

A szövegértő olvasás – akárcsak más nyelvi aktivitás – differenciált agyi tevékenység, melyben az agy különböző részei vesznek részt. Nem a szöveg típusa, hanem az olvasó, olvasás célja határozza meg, hogy az agy mely területei dolgoznak. Az agy működése folyamatosan változik. Ha ugyanazt a feladatot kapja, a megoldás helye és módja is változik. Sok tanulmány megerősíti: a kezdeti feladat megoldásnál az agy félelmetesen sok energiát használ fel a későbbiekhez képest és folyamatosan egyre inkább kiosztja a feladatokat a különböző területek között. A gyakorlott és gyakorlatlan agy között ugyanazon feladat megoldásánál nagyon nagy különbségek vannak. A szövegértésben résztvevő hálózatok: felismerő hálózat, stratégiai hálózat, érzelmi hálózat.

1. Felismerő hálózat

Az agy cerebrális hemiszférájának hátsó fele hatalmas neuron hálózatból áll, amely egyrészt az érzékszervi információkat fogadja, amelyből jelentést konstruál, felismer, azonosít dolgokat. Betűfelismerés, a kávé illata, nagymama hangja, szó, bekezdés felismerése.

2. Stratégiai hálózat

Az első lebeny teljesen különböző funkciók összehangolására specializálódott, bizonyos aktivitások lebonyolítására, és arra, hogy tudjuk mindezt hogyan kell csinálni: lépni, nyaralást tervezni, elolvasni egy szót, egy könyvet, írni egy fogalmazást, autót vezetni. Ennek sérülése összefügg a tervezés és cselekvés sikerének romlásával. A sérülések hatása egyénenként különböző: nem tud menni, tervezni, cselekedeteket koordinálni.

3. Érzelmi hálózat

Ez a hálózat az agy középső részén található, az érzelmekre érzékeny. Az a funkciója, hogy eldöntse, mely motívumok számítanak nekünk egy-egy döntésben, mely stratégiákat, cselekvéseket folytassuk. Az értékes és fontos kiválasztása, az aktualitás meghatározásának a képessége itt rejlik. E nélkül a szövegértési képesség nem egész. Nélküle az olvasó nem képes a megértés speciális aspektusaira koncentrálni (írói cél, stílus, üzenet, lehetséges jelentések…)

Az olvasás tanítása nem öncélú dolog. Nem csupán azért kell megtanítani jól olvasni a gyermeket, hogy elsajátítsák az olvasás technikáját, hanem azért, hogy életük során eszközként használhassák. Elgondolkodtató tehát az, hogy ha a gyerekeink rosszul olvasnak, és nem válnak olvasókká, akkor az olvasás tanítása elérte-e a célját? El kell gondolkodni azon, hogy mely módszerek, eszközök vezetnek el az igazi célhoz!

Szem előtt kell tartanunk, hogy állandóan változó környezetben élünk. A tanítás és a tudás átadása változatlan környezetben lehetne csak értelmes tevékenység, mert például a ma tanított természetismereti tárgyak tíz év múlva elavultnak számítanak, a biológia, kémia, genetika olyan mozgásban van, hogy egy ma elhangzott szilárd állítás módosulhat a közeljövőben. Így, csak az az ember lehet művelt, aki tudja, hogy hogyan kell tanulni, aki mindig új ismereteket képes szerezni, aki kész a változásra, az alkalmazkodásra. Csak a tudás keresésének folyamata ad alapot a biztosságra.

Az értelmes tanulás alapja az olvasóvá nevelés, az olvasás eszközként való használata a tudás megszerzésében. Aki nem tud olvasni, az nem jól olvas, s nem fog tudni tanulni sem. Az olvasni nem tudó gyermeknek pedig kínkeserves a tanulás, az iskolába járás.